A tó őrzői - Balatoni várak mesés történetei

Hol volt, hol nem volt, egyszer a csobánci várban nagyon elszaporodtak az egerek. Mindent felfaltak, megrágtak, elpusztítottak, ami csak az útjukba került. A várbeliek hiába próbálták elkergetni az egereket, nem sikerült. Ha egyet elkergettek kettő jött helyébe. A vár kapitánya mérgelődött is ezért sokat. Megparancsolta a katonáinak, hogy a várban, mindenhová állítsanak csapdákat. A katonák éjjel – nappal csapdákat készítettek, és helyeztek ki a várban, azt remélve, hogy ezzel összefogdoshatják az egereket. Az egerek hamar rájöttek, miért vannak kirakva a dobozkák finom étkekkel, és messze elkerülték a csapdákat. Az egérlyukakban jót nevettek az embereken. Amikor a kapitány látta, hogy a csapdák sem segítettek elkergetni az egereket, tovább kezdte törni a fejét, hogy mitévő legyen. A várban lakó százéves anyóka azt javasolta, hogy a közeli faluból vegyenek egy tucat macskát, s azok majd rendet raknak a vastag falak között. Megfogdossák az egereket, vagy elkergetik a kis cinco...

Egyszer volt, hol nem volt, Magyarország varázslatos földjén élt egy bátor ifjú, akit Rezi Sándornak hívtak. Története réges-régen kezdődött, abban az időben, amikor az első magyar törzsek letelepedtek a gyönyörű Rezi és tátika vidékén. A csáki és tomaji törzsek örömüket lelték új otthonukban, élénk tánccal ünnepeltek, amely visszhangzott a völgyekben, és mindenkit egyesített a boldogságban. Egy nap azonban egy titokzatos boszorkány jelent meg, aki viharokra és kihívásokra figyelmeztette őket, amelyek előttünk állnak. Szavai nyomán a helyszín megváltozott, és a várak középkori világában találtuk magunkat, ahol Sándor a nagy Tátika várában új szomszéddal készült találkozni. Egy ünnepi összejövetelen Sándor a lovagokkal táncolt, nem is sejtve, hogy a szívét hamarosan rabul ejtik. Ahogy pörgött és nevetett, megpillantott egy gyönyörű lányt, Szántó Mancit. Abban a pillanatban, amikor tekintetük találkozott, mintha villám csapott volna bele! Sándor olyan szerelmi rohamot érzett, amilyet...

Egyszer volt, hol nem volt, a Balaton-felvidék gyönyörű vidékén, egy dombon építettek egy erős kövekből épült kis várat. Nagy Lajos király jó szíve hozta életre, aki megengedte kedvenc udvaroncának, Himfy Benedeknek, hogy megépítse azt. A kastély magasan és büszkén állt, a mezők és erdők felett őrködött, és tele volt nevetéssel és örömmel. Benedek és családja nagyon szerette kastélyát. Nagy lakomákat rendeztek, ahol az asztalok tele voltak finom ételekkel és zene töltötte be a levegőt. De ahogy telt az idő, a dolgok kezdtek megváltozni. A 15. század elejére a nemes Himfy család bajba került. A környék földesurai megerősödtek és elkezdték elvenni a földjeiket. Egy sötét napon, a rátóti Gyulaffyak ádáz csapat megtámadta a várat. Berontottak a kapukon, és az egykor boldog várban káosz uralkodott. Az egykor büszke és nemes Himfy család nehéz helyzetbe került. Úgy döntöttek, hogy kirabolják a Szent Márton-hegyi apátságot, értékes kincseket rabolva a kedves szerzetesektől. Ez a cselekedet fe...

Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, a forró nyárban, a Balaton csillogó vize mellett élt egy Ferkó nevű bátor kisfiú. A nap úgy sütött, hogy a tó meleg tócsának tűnt, a levegő pedig tele volt a természet érdekesebbnél-érdekesebb hangjaival. Azonban nem volt minden békés; a közelben hatalmas török sereg táborozott, amelyet a vad Ali Korbuji vezetett. A török katonák unatkoztak. Évek óta gyakoroltak és meneteltek, de nem voltak csaták, amelyeket meg kellett volna vívniuk. Hiányzott nekik a kaland és a győzelem izgalma. Egy nap Ali Korbuji úgy döntött, hogy portyára küldi embereit a közeli Szigliget várába. A katonák izgatottan zsibongtak, kifosztandó kincsekről álmodoztak. A vár lakói eközben mit sem sejtve élték hétköznapjaikat. Egy gyönyörű lány, Rozi szőlőszedéssel volt elfoglalva távol a várfalaktól. Annyira elmerült a munkájában, hogy észre sem vette a közeledő veszélyt. Hirtelen megszólaltak a harangok, és mindenkit figyelmeztettek, hogy jönnek a törökök! Rozi édesanyja hí...

  Egyszer volt, hol nem volt, egy festői faluban, Nagyvázsonyban, a Balaton-felvidék dombjai közé ékelődve, állt egy csodálatos kastély. Ez a kastély, amelyet a nemes Vezsenyi család építtetett, magas lakótornyával, kiemelkedett a Bakony hegy vonulataiból. Történt, hogy a 15. század elején, egy Vezsenyi László nevű bátor nemes elhatározta, hogy várat épít, miután egy perben elvesztette előző otthonát, Zádor várát. Mária királynő áldásával 1384-ben kezdte el építeni a várat. A falubeliek csodálattal nézték, ahogy a 25 méter magas lakótorony és a környező falak formát öltöttek, és egy olyan erődítményt hozott létre, amely kiállta az idők próbáját. Ahogy teltek az évek, a kastély élettel teli hely lett, tele nevetéssel, lakomákkal és bátor történetekkel. Egy nap azonban tragédia történt, amikor a Vezsenyi család férfiágának vége szakadt. A várat ekkor egy Kinizsi nevű nemesnek ajándékozták a csatában tanúsított bátorságáért. Ő keményen dolgozott a vár megerősítésén, újabb tornyoka...

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű zöld völgy, amely tetejében állt egy bátor kis kastély, melynek neve Esseg volt. Bár nem volt a legnagyobb vagy a legpompásabb vár, szíve tele volt bátorsággal és mesélni való történetekkel. A várat erős kövekből építették, és falait élénkzöld indák borították, amelyek táncoltak a lágy szellőben. A kastély lábánál élt egy lány, akit Pannának hívtak. Kíváncsi és kalandvágyó volt, mindig a nagymamája meséivel álmodozott, amelyeket lovagokról, hercegnőkről és varázslatos lényekről mesélt neki. Panna szerette volna felfedezni a kastély minden zugát, és bátor lovagnak képzelte magát, aki megvédi az otthonát. Egy napsütéses reggelen, miközben a házuk udvarán sétált, Panna valami szokatlanra lett figyelmes. A kastély túlsó végén álló öreg toronyból pislákoló fény áradt. Érdeklődve úgy döntött, hogy utánanéz. Ahogy felmászott a csigalépcsőn, a fény egyre világosabb lett, és a szíve izgatottan kalapált. Amikor felért, Panna egy kis, izzó kristályt ...

  Egyszer volt, hol nem volt, egy dombokkal és szikrázó folyókkal teli vidéken állt egy csodálatos kővár, amelyet Somlónak hívtak. Az ősi néphagyomány szerint ez a vár a tatárjárás után épült, amikor a népnek szüksége volt egy erődítményre, amely megvédi őket a veszélyektől. Egy napsütéses napon egy Lina nevű kíváncsi lány és kalandvágyó barátja, Morgó , a kutya úgy döntött, hogy felfedezik a Somlói vár varázslatos romjait. Hallottak meséket a varázslatos múltjáról, és szerették volna felfedni a titkokat. Ahogy közeledtek a várhoz, a nap megcsillant a köveken, és a levegő megtelt a vadvirágok édes illatával. „Nézd, Morgó!” kiáltott fel Lina, az égig érő magas tornyokra mutatva. „El tudod képzelni az összes lovagot, aki valaha itt élt?” Morgó csóválta a farkát, mintha megérezte volna a kövekbe rejtett történeteket. Lina végigsimított az ujjaival a durva falakon, érezte a történelmet az érintése alatt. Behunyta a szemét, és elképzelte a vár nagytermében tartott nagy lakomáka...