Bejegyzések

17. A Börevári sárkány története

Hol volt, hol nem volt, a Balatonhoz közeli dombok között állt egyszer egy régi, titokzatos vár, amelyet Börevárnak hívtak. A vár alatt két kis falu bújt meg, az egyiknek Lulla, a másiknak Jaba volt a neve. Az emberek szorgalmasan éltek ott, vigyázták a földeket, és esténként a vár tornyaira nézve meséket suttogtak a gyerekeknek. Azt beszélték, hogy a várat réges-régen bátor katonák építették, akiket messziről küldtek, hogy megvédjék a vidéket, de a várban most már nemcsak katonák éltek. Egy napon különös hír terjedt el: a vár ura valójában egy hétfejű sárkány volt! Az emberek féltek, mert a sárkány néha hatalmasat ordított, és a dombok visszhangozták hangját. A sárkánynak volt egy kedves, mosolygós kislánya. Ő gyakran kiszökött a várból, és a réten játszott egy juhokat őrző pásztorfiúval. Együtt kergették a lepkéket, csillagokat számoltak, és arról álmodoztak, milyen jó lenne, ha a várban mindenki boldogan élne. Egyszer azonban a sárkány megtudta a barátságukat, és mérges lett. ...
Megjegyzés küldése
További információk

16. A Kupavár-hegy titka - Somogyvár és Koppány legendája

Egy ködös reggelen a kis Ádám Somogyvárban, a Kupavár-hegy lábánál állt, nagymamája kezét fogva. A hegy enyhén emelkedett a mezők felett, füves és virágos koronával. Madarak köröztek felette, és a szél susogott a fák között. „Nagymama” – kérdezte Ádám –, „igaz, hogy régen ott állt egy vár?” A nagymama bólintott. „A régi mondák szerint Koppány vára pontosan azon a dombon állt. Onnan indult a pogány vezér, hogy megküzdjön Istvánnal, aki Magyarország első keresztény királya lett.” „Koppány nyert?” Ádám szemei tágra nyíltak. „Nem” – válaszolta halkan a nagymama. „István nyert. És a régi pogány idők lassan eltűntek. Az emberek ma már csak a mesékben emlékeznek Koppányra, de a kastélya már régen eltűnt.” Ádám felnézett a dombra, és elképzelte a magas kőfalakat, a fa kaput és a bőrpáncélos katonákat. Majdnem hallotta a paták kopogását és a kürtök hangját. „Akkor miért jövünk ide?” – kérdezte. „Mert” – mosolygott a nagymama – „ez a domb egy másik történetet rejt.” Együtt mászta...
Megjegyzés küldése
További információk

15. A fehér kőből lett arany története - Fehérkő vára

Siófok városától nem messze, a Balaton déli oldalán egy hegy tetején állt egy kicsi vár. Nem laktak benne főurak, grófok és bárók. A fehérkői környék szegényei emelték, hogy legyen hová menekülniük, ha jön az ellenség. Amikor elkészült a vár, az emberek azon kezdtek el tanakodni, miből fizetik ki a zsoldosokat, akik majd harcolnak a falakon. Ugyanis ők nem értettek a kardforgatáshoz és egyéb harci műveletekhez. Különben is, az építkezésre ráment minden megtakarított vagyonuk. Arra már nem jutott pénz, hogy fegyvereket vásároljanak. Minél előbb meg kellett oldani ezt a problémát, mert a hegyeken túl már gyülekezett az ellenség. Az emberek fülébe jutott, hogy a várukat is el akarják foglalni. Még csak reményét sem látták, hogy pénzük legyen. Hiába pislogtak bele a bugyellárisokba, egyikben sem csendült meg egy árva fia aranytallér. Pedig nélküle senki nem fog fegyvert eladni nekik, de még a zsoldosok sem lesznek bolondok ingyen harcolni, életüket adni néhány földművesért vagy ...
Megjegyzés küldése
További információk

14. Egy szerelem és a devecseri vár történetének összefonódása

Hol volt, hol nem volt, egyszer a devecseri vár kapitányának volt egy csodálatos leánykája Panna. Olyan szép volt, hogy tán az egész országban nem lehetett hozzáhasonlót találni, pedig a magyar lányok szépségét még messzi országokban is ismerik. A leányka már kiskorában is gyönyörű volt, édesapja nagy boldogságára. Mindig büszkén mutogatta, ha vendégek érkeztek a várba. Amint telt – múlt az idő Panna egyre szebb lett, és lassan kapitányuramnak arra kellett gondolnia, hogy egyetlen gyermeke eladósorba kerül, és megfelelő férjet kell keresni számára. Nappal és éjjel szakadatlanul azon jártatta az eszét, ki találjon férjnek? Akárki nem jöhetett ám számításba. A férjjelöltnek daliás, gazdag nagyúrnak kellett lenni. Szerinte tán az lett volna a legjobb, ha maga a király kéri meg a kezét. Egyik szép nyári nap híre ment, hogy a király népes kíséretével Devecser várába érkezik országjáró körútja alkalmából. Mi sem kellett több Panna édesapjának, elhatározta, hogy összehozza lányát ...
Megjegyzés küldése
További információk

13. A tapolcai vár mókuskája

Üljetek ide körém, és hallgassátok mesémet! Hol volt, hol nem volt, egyszer a várban élt egy csintalan mókus, aki sok kalibát csinált, megkeserítve a várbeliek életét. Rendes körülmények között a mókusok az erdőkben, ligetekben élnek magas fák odvaiban. A mi mókusunk, ki tudja, miért egy nap fogta magát, és beköltözött a tapolcai vár magas tornyába, annak is a legtetejébe. Ott ütötte fel tanyáját. Talán várkapitánynak képzelte magát. Eleinte nem sok vizet zavart. Elugrándozott a vár falain, megelégedett a várvédő vitézek elhullatott elemózsiájával Azt eszegette és, amikor jóllakott felszaladt a toronyba és onnan szemlélte a vidéket. Talán így az élet túl unalmas volt számára. Nem tudta, hogyan üsse el napjait. Lopkodni kezdte a várbeliek dolgait. Hol ez, hol az tűnt el. Senki nem is sejtette, hogy mindezt egy kicsi állat követi el. Sőt ellenkezőleg mindenki másban sejtette a tolvajt. Ezért aztán sokszor olyan veszekedések törtek ki, hogy szegény várkapitány alig bírt rendet tarta...
Megjegyzés küldése
További információk

12. A Zádor-vár suttogó falai

Egyszer volt, hol nem volt, a Balaton-felvidék zöldellő dombjain állt egy titokzatos vár, melyet Zádor várának neveztek. Ez a vár ősi falaival és rejtett titkaival a kalandok és intrikák helyszíne volt, ahol legendák keltek életre. A pécselyi faluban gyakran gyűltek össze a gyerekek, hogy meghallgassák a bátor lovagok és ravasz banditák történeteit. Felmásztak az erdei ösvényeken, és elképzelték a paták dübörgését , ahogy a hírhedt Zádor lovag és lovascsapata végiglovagolt az erdőn, félelmet keltve a gyanútlan utazók szívében. A történetek arról szóltak, hogy Zádor, akit Mátyás király büntetésből küldött erre a földre, nem tudta elrejteni valódi természetét. Villámként csapott le, mint egy villám , elragadta a gazdagokat és a szépeket, és csak suttogást hagyott maga után jelenlétéről. Egy napsütéses délután egy Panna nevű kíváncsi lány elhatározta, hogy felfedezi a várromokat. Bátor szívvel mászott fel a meredek domboldalon, képzeletét lovagok és kincsek gondolata járta át. ...
Megjegyzés küldése
További információk

11. Egy csobolyó must és egy kopja - Hegyesd várának legendája

  Lassan éledezett az erdő. A levegő már hűvös volt reggelente, de a felkelő nap és felhőtlen ég meleg őszi napot ígért. Kicsit már bágyadt sugarai aranyfénybe vonták az avart, s ametisztként ragyogtak itt-ott a kikericsek. A Hegyesd vára felé vezető út mentén azonban nem csak a kikericsek bújtak meg a fák között. Hanem török katonák is. Óvatosan kémlelték a néma várfalakat, s latolgatták, mi várhat rájuk. Tudták, nem sokan védik a várat: a szűk falak közé lovas sereg nem is fért volna be, de nemrégiben új várkapitányt neveztek ki, s még nem volt sok ismeretük Kalozy András uramról, ki a várat védte. Hej, pedig ha ismerték volna, nem settenkedtek volna olyan óvatosan! Kalozy uramnak ugyanis fontos elfoglaltsága akadt: a vár utánpótlását biztosította éppen. De nem lisztért vagy húsért hagyta el erődítményét, hanem boritalért. Katonáival együtt ment a várhoz tartozó szőlőkbe, hogy a szüretet felügyelje, s közben a tavalyi termést ízlelgesse. Addig-addig ízlelgették, mígnem ott is mar...
Megjegyzés küldése
További információk