3. A kalandos nagyvázsonyi mese

 

Egyszer volt, hol nem volt, egy festői faluban, Nagyvázsonyban, a Balaton-felvidék dombjai közé ékelődve, állt egy csodálatos kastély. Ez a kastély, amelyet a nemes Vezsenyi család építtetett, magas lakótornyával, kiemelkedett a Bakony hegy vonulataiból.

Történt, hogy a 15. század elején, egy Vezsenyi László nevű bátor nemes elhatározta, hogy várat épít, miután egy perben elvesztette előző otthonát, Zádor várát. Mária királynő áldásával 1384-ben kezdte el építeni a várat. A falubeliek csodálattal nézték, ahogy a 25 méter magas lakótorony és a környező falak formát öltöttek, és egy olyan erődítményt hozott létre, amely kiállta az idők próbáját.

Ahogy teltek az évek, a kastély élettel teli hely lett, tele nevetéssel, lakomákkal és bátor történetekkel. Egy nap azonban tragédia történt, amikor a Vezsenyi család férfiágának vége szakadt. A várat ekkor egy Kinizsi nevű nemesnek ajándékozták a csatában tanúsított bátorságáért. Ő keményen dolgozott a vár megerősítésén, újabb tornyokat és hihetetlenül mély árkot épített a vár köré, hogy megvédje a betolakodóktól az ajándékba kapott, de annál nagyobb becsben tartott várat.

A 18. századra a vár nagyrészt romokban hevert, csak a lakótorony állt még erősen. A falusiak gyakran gyűltek össze a torony körül, és meséltek a bátor lovagokról és nemesi családokról, akik egykor itt éltek.

Egy napon két helybéli kisgyerek Panna és testvére Ádám úgy döntött, hogy felfedezi a várat. Kalandvágyó szívvel másztak fel a toronyhoz vezető kanyargós ösvényen. Amikor felértek a csúcsra, a gyönyörű tájat nézték, és elképzelték a lovagokat, akik egykor itt az otthonukat védték.

Hirtelen halk suttogást hallott. „Segítség!” - szólította. Panna és Ádám körülnézett, és felfedezetek egy rejtett ajtót egy halom régi kő mögött. Egy óvatos lökéssel az ajtó nyikorogva kinyílt, és egy titkos szobát találtak, amely tele volt kincsekkel - csillogó páncélokkal, ősi tekercsekkel és csillogó ékszerekkel!

Panna és Ádám tudta, hogy meg kell osztaniuk felfedezésüket szüleikkel. Visszasietettek a domboldalon, a szívük hevesen dobogott az izgalomtól. „Gyertek gyorsan! Találtunk egy kincses szobát a kastélyban!” - kiáltották. A szülők csodálkozva nézték a kincsekkel teli szobát. Soha nem gondolták volna, hogy gyermekeik fogják életüket egy új irányba terelni. Később a szülők a kincsek egy részét felajánlották a falubelieknek, akik közös erővel dolgoztak a kastély helyreállításán, múzeummá alakítva azt, ahová mindenki eljöhetett, hogy megismerje a Vezsenyiek örökségét. Tisztelegtek a bátor lovagok, a nemesi családok és a kalandvágy szelleme előtt, amely egykor betöltötte a kastély termeit. Így, a nagyvázsonyi kastély ismét magasan állt, a bátorság, a közösség és a történetek varázsának jelképeként, amely soha nem múlik el.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

17. A Börevári sárkány története

Hol volt, hol nem volt, a Balatonhoz közeli dombok között állt egyszer egy régi, titokzatos vár, amelyet Börevárnak hívtak. A vár alatt két kis falu bújt meg, az egyiknek Lulla, a másiknak Jaba volt a neve. Az emberek szorgalmasan éltek ott, vigyázták a földeket, és esténként a vár tornyaira nézve meséket suttogtak a gyerekeknek. Azt beszélték, hogy a várat réges-régen bátor katonák építették, akiket messziről küldtek, hogy megvédjék a vidéket, de a várban most már nemcsak katonák éltek. Egy napon különös hír terjedt el: a vár ura valójában egy hétfejű sárkány volt! Az emberek féltek, mert a sárkány néha hatalmasat ordított, és a dombok visszhangozták hangját. A sárkánynak volt egy kedves, mosolygós kislánya. Ő gyakran kiszökött a várból, és a réten játszott egy juhokat őrző pásztorfiúval. Együtt kergették a lepkéket, csillagokat számoltak, és arról álmodoztak, milyen jó lenne, ha a várban mindenki boldogan élne. Egyszer azonban a sárkány megtudta a barátságukat, és mérges lett. ...
További információk

16. A Kupavár-hegy titka - Somogyvár és Koppány legendája

Egy ködös reggelen a kis Ádám Somogyvárban, a Kupavár-hegy lábánál állt, nagymamája kezét fogva. A hegy enyhén emelkedett a mezők felett, füves és virágos koronával. Madarak köröztek felette, és a szél susogott a fák között. „Nagymama” – kérdezte Ádám –, „igaz, hogy régen ott állt egy vár?” A nagymama bólintott. „A régi mondák szerint Koppány vára pontosan azon a dombon állt. Onnan indult a pogány vezér, hogy megküzdjön Istvánnal, aki Magyarország első keresztény királya lett.” „Koppány nyert?” Ádám szemei tágra nyíltak. „Nem” – válaszolta halkan a nagymama. „István nyert. És a régi pogány idők lassan eltűntek. Az emberek ma már csak a mesékben emlékeznek Koppányra, de a kastélya már régen eltűnt.” Ádám felnézett a dombra, és elképzelte a magas kőfalakat, a fa kaput és a bőrpáncélos katonákat. Majdnem hallotta a paták kopogását és a kürtök hangját. „Akkor miért jövünk ide?” – kérdezte. „Mert” – mosolygott a nagymama – „ez a domb egy másik történetet rejt.” Együtt mászta...
További információk

15. A fehér kőből lett arany története - Fehérkő vára

Siófok városától nem messze, a Balaton déli oldalán egy hegy tetején állt egy kicsi vár. Nem laktak benne főurak, grófok és bárók. A fehérkői környék szegényei emelték, hogy legyen hová menekülniük, ha jön az ellenség. Amikor elkészült a vár, az emberek azon kezdtek el tanakodni, miből fizetik ki a zsoldosokat, akik majd harcolnak a falakon. Ugyanis ők nem értettek a kardforgatáshoz és egyéb harci műveletekhez. Különben is, az építkezésre ráment minden megtakarított vagyonuk. Arra már nem jutott pénz, hogy fegyvereket vásároljanak. Minél előbb meg kellett oldani ezt a problémát, mert a hegyeken túl már gyülekezett az ellenség. Az emberek fülébe jutott, hogy a várukat is el akarják foglalni. Még csak reményét sem látták, hogy pénzük legyen. Hiába pislogtak bele a bugyellárisokba, egyikben sem csendült meg egy árva fia aranytallér. Pedig nélküle senki nem fog fegyvert eladni nekik, de még a zsoldosok sem lesznek bolondok ingyen harcolni, életüket adni néhány földművesért vagy ...
További információk