5. Az elvarázsolt szarvaskő: Döbröntei mesék

Egyszer volt, hol nem volt, a Balaton-felvidék gyönyörű vidékén, egy dombon építettek egy erős kövekből épült kis várat. Nagy Lajos király jó szíve hozta életre, aki megengedte kedvenc udvaroncának, Himfy Benedeknek, hogy megépítse azt. A kastély magasan és büszkén állt, a mezők és erdők felett őrködött, és tele volt nevetéssel és örömmel.

Benedek és családja nagyon szerette kastélyát. Nagy lakomákat rendeztek, ahol az asztalok tele voltak finom ételekkel és zene töltötte be a levegőt. De ahogy telt az idő, a dolgok kezdtek megváltozni. A 15. század elejére a nemes Himfy család bajba került. A környék földesurai megerősödtek és elkezdték elvenni a földjeiket.

Egy sötét napon, a rátóti Gyulaffyak ádáz csapat megtámadta a várat. Berontottak a kapukon, és az egykor boldog várban káosz uralkodott. Az egykor büszke és nemes Himfy család nehéz helyzetbe került. Úgy döntöttek, hogy kirabolják a Szent Márton-hegyi apátságot, értékes kincseket rabolva a kedves szerzetesektől. Ez a cselekedet felkeltette Hunyadi Mátyás király figyelmét, aki nagyon felháborodott. Elvette a Himfy család birtokait, de a Himfy család nem volt hajlandó feladni legkedveltebb várát. Összevesztek egymással, és hamarosan újra a várban voltak, vitatkoztak és civakodtak éveken keresztül. Az egyik testvér, Lőrinc, annyira feldühödött, hogy portyát indított a közeli Döbrönte nevű falu ellen.

Később az ezerötszázas években új fejezet kezdődött, amikor Himfy Imre feleségül adta lányát, Orsolyát egy Essegvári Ferenc nevű bátor lovaghoz. A királynak együtt ígérték meg, hogy megvédik a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Ám a bajok ismét közeledtek. A törökök elleni nagy csata után az urak úgy döntöttek, hogy megerősítik a várat. Vastag falakat és erős rondellát építettek, készen álltak otthonuk védelmére.

Az idő előrehaladtával a vár sok kihívással nézett szembe. Egy későbbi török idő utáni korabeli jelentés megemlítette, hogy a vár még mindig áll, de egy török támadás megrongálta. A falusiak, akiknek kőre volt szükségük otthonaik újjáépítéséhez, elvitték a vár gyönyörű köveit, és csak romokat hagytak maguk után.

A vár szelleme azonban soha nem halványult el. A 21. század elején a falubeliek úgy döntöttek, hogy helyreállítják a vár falait, visszahozva egy darabot a vár egykori dicsőségéből. Bár sok kő eltemetve maradt, Esseg bátor kis vára az évek során átélt kalandok, nevetések és tanulságok emlékét mai napig őrzi. Így a vár továbbra is őrködik a vidék felett. A bátorság és a kitartás történeteit suttogja mindazoknak, akik arra járnak.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

17. A Börevári sárkány története

Hol volt, hol nem volt, a Balatonhoz közeli dombok között állt egyszer egy régi, titokzatos vár, amelyet Börevárnak hívtak. A vár alatt két kis falu bújt meg, az egyiknek Lulla, a másiknak Jaba volt a neve. Az emberek szorgalmasan éltek ott, vigyázták a földeket, és esténként a vár tornyaira nézve meséket suttogtak a gyerekeknek. Azt beszélték, hogy a várat réges-régen bátor katonák építették, akiket messziről küldtek, hogy megvédjék a vidéket, de a várban most már nemcsak katonák éltek. Egy napon különös hír terjedt el: a vár ura valójában egy hétfejű sárkány volt! Az emberek féltek, mert a sárkány néha hatalmasat ordított, és a dombok visszhangozták hangját. A sárkánynak volt egy kedves, mosolygós kislánya. Ő gyakran kiszökött a várból, és a réten játszott egy juhokat őrző pásztorfiúval. Együtt kergették a lepkéket, csillagokat számoltak, és arról álmodoztak, milyen jó lenne, ha a várban mindenki boldogan élne. Egyszer azonban a sárkány megtudta a barátságukat, és mérges lett. ...
További információk

16. A Kupavár-hegy titka - Somogyvár és Koppány legendája

Egy ködös reggelen a kis Ádám Somogyvárban, a Kupavár-hegy lábánál állt, nagymamája kezét fogva. A hegy enyhén emelkedett a mezők felett, füves és virágos koronával. Madarak köröztek felette, és a szél susogott a fák között. „Nagymama” – kérdezte Ádám –, „igaz, hogy régen ott állt egy vár?” A nagymama bólintott. „A régi mondák szerint Koppány vára pontosan azon a dombon állt. Onnan indult a pogány vezér, hogy megküzdjön Istvánnal, aki Magyarország első keresztény királya lett.” „Koppány nyert?” Ádám szemei tágra nyíltak. „Nem” – válaszolta halkan a nagymama. „István nyert. És a régi pogány idők lassan eltűntek. Az emberek ma már csak a mesékben emlékeznek Koppányra, de a kastélya már régen eltűnt.” Ádám felnézett a dombra, és elképzelte a magas kőfalakat, a fa kaput és a bőrpáncélos katonákat. Majdnem hallotta a paták kopogását és a kürtök hangját. „Akkor miért jövünk ide?” – kérdezte. „Mert” – mosolygott a nagymama – „ez a domb egy másik történetet rejt.” Együtt mászta...
További információk

15. A fehér kőből lett arany története - Fehérkő vára

Siófok városától nem messze, a Balaton déli oldalán egy hegy tetején állt egy kicsi vár. Nem laktak benne főurak, grófok és bárók. A fehérkői környék szegényei emelték, hogy legyen hová menekülniük, ha jön az ellenség. Amikor elkészült a vár, az emberek azon kezdtek el tanakodni, miből fizetik ki a zsoldosokat, akik majd harcolnak a falakon. Ugyanis ők nem értettek a kardforgatáshoz és egyéb harci műveletekhez. Különben is, az építkezésre ráment minden megtakarított vagyonuk. Arra már nem jutott pénz, hogy fegyvereket vásároljanak. Minél előbb meg kellett oldani ezt a problémát, mert a hegyeken túl már gyülekezett az ellenség. Az emberek fülébe jutott, hogy a várukat is el akarják foglalni. Még csak reményét sem látták, hogy pénzük legyen. Hiába pislogtak bele a bugyellárisokba, egyikben sem csendült meg egy árva fia aranytallér. Pedig nélküle senki nem fog fegyvert eladni nekik, de még a zsoldosok sem lesznek bolondok ingyen harcolni, életüket adni néhány földművesért vagy ...
További információk