10. A veszprémi szikrázó kereszt

Egyszer volt, hol nem volt, egy dombokkal és csillogó folyókkal teli vidéken, magasan egy sziklás hegygerinc tetején állt egy csodálatos vár, melyet Veszprém várhegyének neveztek. Ez a vár a Bakony hegység déli lejtőjén feküdt , kilátással az alatta folyó Séd lágy folyására. A vár biztonságos menedéket jelentett, de szeretett királynője, Gizella számára aggodalomra is okot adó hely volt.

Gizella királyné kedves és bátor asszony volt, de a szíve nehéz volt a félelemtől. Gyakran nézett ki a várából, és azon tűnődött, mikor tér vissza a béke az országába. Férje, István király messze volt, és nagyon hiányzott neki. Miközben egy gyönyörű arany feszületet tartott a kezében, imádkozott népének biztonságáért és erejéért.

Egy napsütéses délután, miközben Gizella imádkozott, hirtelen reményt érzett. Egy hírnök érkezett a hírrel, hogy István király úton van, hogy megmentse őt! De éppen amikor a szíve kezdett felemelkedni, kintről zajt hallott. Egy futó rohant be a szobába, lélegzetvisszafojtva és izgatottan.

„A király!” - kiáltotta. „Közeledik, de üldözik őt!”

Gizella szíve megdobbant. Kirohant, és látta, hogy bátor férje egyedül lovagol a lován, és egy csapat pogány üldözi! A királynő hangja megremegett, ahogy kiáltott: „István! Erre!” De az üldözők zaja elnyomta őt.

Kétségbeesetten Gizella felemelte a feszületét, és így imádkozott: „Uram, segíts meg!”. Éppen ekkor a felhők szétváltak, és a nap ragyogóan sütött az aranyszínű keresztre. Gizella csodálkozására a feszület káprázatos ékkövekkel kezdett csillogni, ragyogó fényt vetve a földre.

A pogányok a ragyogó keresztet és a királynő fehérbe öltözött alakját látva félelemmel telve megálltak. István király, észrevéve a feleségét, követte a nő iránymutatását, amint az utat mutatott felfelé a meredek hegyoldalon.

A pogányok azonban gyorsan visszanyerték bátorságukat, és folytatták üldözésüket. Gyorsan gondolkodva István király elkezdte maga mögé dobálni értéktárgyait - először az erszényét, majd az aranyláncát, végül pedig az értékes köpenyét. A pogányok, akiket megzavartak a csillogó kincsek, veszekedni kezdtek egymás között, lelassítva üldözésüket.

Éppen amikor István király épp díszes tőrét akarta eldobni, a várvédők nyilai a levegőben repültek, félelmet keltve a megmaradt pogányok szívében. Megfordultak és elmenekültek, így István király szabadon elérhette szeretett királynéját.

Gizella örömkönnyek csordultak végig az arcán, és odarohant, hogy megölelje férjét. „Biztonságban vagy!” - kiáltotta, és boldog könnyeivel átitatta a férfi köntösét.

Csodálatos menekülésük és a szikrázó kereszt erejének megünneplésére István király és Gizella királyné úgy döntöttek, hogy gyönyörű kápolnát építenek azon a helyen, ahol Gizella biztonságba vezette férjét. Ez a kápolna Gizella-kápolna néven vált ismertté , a remény és a szeretet jelképe lett minden Veszprémben élő számára.

Így terjedt el Gizella királyné és István király története az egész országban, emlékeztetve mindenkit arra, hogy még a legsötétebb időkben is képes a szeretet és a hit fényesen ragyogni, biztonságba és békébe vezetni bennünket.